|
Kicsorbult szerszámaink -
Tőzsde
|
|
2010. szeptember 02. csütörtök, 20:38 |
A Kalandjaim a tőzsdén 1.részét itt, a második részét itt, a harmadik részét itt olvashatjátok.Elkezdődött tehát életemnek azon szakasza, amikor tudományos alapokon kezdtem közelíteni a tőzsdéhez. A tanfolyam befejezésének közeledtével, még jobban erősödött bennem, az, az egyre nehezebben elnyomható érzés, hogy most már tényleg sok mindent tudok, de akkor tessék mondani, hogyan is kell tőzsdézni?Igaz, a tanfolyamon megismertünk sok-sok részletkérdést, egyre gyakrabban hívták fel a figyelmünket, menjünk el a tőzsdeklubba, nevezzünk be a haladó tanfolyamra, iratkozzunk be a tőzsdei számítástechnikai oktatásra, tanuljuk meg az automatatőzsdézést, stb. (természetesen mindezt külön díjazás fejében), az azonban, hogy egy profi hogyan is köt üzleteket a tőzsdén, valahogy nem kristályosodott ki igazából. Mintha egyre jobban elvesztünk volna a részletekben. Folyton-folyvást egy mondás rémlett fel előttem, miszerint: „aki ért hozzá az csinálja, aki nem az pedig tanítja” Ennek ellenére, az új ismeretekkel felvértezve, és több internetes kereskedési platformot is begyakorolva, jelentősen nőtt az önbizalmunk, és vele arányosan a bátorságunk. Nagy reményekkel vágtunk neki a tőzsdézésnek. Konkrétan a részvénykereskedésnek. Miért ennek? Mert a tanfolyamon folyton erről beszéltek. Volt ugyan szó a devizakereskedésről is, de valahogy mindig, olyan „na, ezt aztán kezdőknek nem ajánlom módon”. Árutőzsde, opciós ügyletek stb. pedig még érintőlegesen sem kerültek szóba. Mint, ahogy arról sem beszéltek, mi a különbség, ha az ember nagy összeggel tudja elkezdeni a kereskedést, vagy éppen azt a minimális tőkét képes, vagy akarja összeszedni, amivel egyáltalán meg lehet nyitni a számlát. Az oktató becsületére legyen mondva, azt azért gyakran elmondta, hogy csak olyan pénzzel szabad elkezdeni játszani, ami nem  a megélhetéshez szükséges. Na de mikor az ember ég a vágytól, alig várja hogy meggazdagodjon, állás, és megélhetési gondjai vannak, akkor ez valahogy nem jut el teljesen a füléig, vagy ha addig el is, az agyáig már kevésbé. Ráadásul minden előadáson részletesen elmondták, hogy a tanfolyam szervezői készségesen segítenek nekünk számlát nyitni, xy brókercégnél z ezer dollár értékben. Ez az összeg már a harmadik tanfolyami napon , a sokszorosa volt annak a szükséges kezdőtőkének, amivel kezdetben kecsegtettek.(először 300.000.-forintról beszéltek) Utólag megvilágosodtunk, hogy ez volt a csalétek. Kezdett az a gyanúnk is érlelődni, hogy a tanfolyamszervező cég érdekelt abban, hogy minél többen nyissunk éles számlát, az általuk javasolt brókercégnél. Még szerencse hogy pillanatnyilag nem rendelkeztünk a szóban forgó minimum 5-10 ezer dollárral, ezért kicsit kitolódott a számlanyitás időpontja. Egyik partnerem felfedezett a net-en valakit, aki opciós ügyletekkel kereskedett. Ő nem hirdette az oktatást, viszont rengeteg érdekes, és hasznos anyagot tett föl a weboldalára. Éreztük a cikkeiből, hogy Ő tényleg a "valódi" tőzsdézésről ír. Szerettük volna látni hogyan is kell kötni valóságban, rávettük tartson nekünk külön órákat. A vele töltött órák után jöttünk rá, milyen is ha valaki élesben is kereskedik. Úgy éreztük, néhány alkalom után, - amíg okított minket, - hogy sokkal többet tanultunk, mint eddig bármikor. Rengeteg apró fogásra, veszélyre hívta fel , a figyelmünket. Egy dolgot azonban nem hangsúlyozott eléggé, azt hogy hatalmas önfegyelemre van szükség. Ez az első, a második, a harmadik szempont… és valamikor sokkal később jön minden más, pl. technikai tudás, ismeret. Mint utólag kiderült, ő azért nem hangsúlyozta eléggé az önfegyelem ,és a kipróbált, (virtuális pénzzel) kereskedési stratégia betartásának fontosságát, mert ő egy meglehetősen fegyelmezett személy volt. Utólag elnézést kérünk tőle, de mi bizony kicsit halvérűnek gondoltuk, és túlzottan óvatosnak. Most már késő, de elismerjük, neki volt igaza. :( Az ő javaslatára nyitottunk számlát egy olyan platformon, ahol aránylag kevesebb pénzzel is szóba álltak velünk. Ennek a platformnak az volt a hátránya számunkra, mint kezdők számára, hogy meglehetősen bonyolult volt a kezelése , s így megnőtt annak veszélye, hogy véletlenül nem oda kattintunk ahová kell és ez bizony kicsit sokba kerülhet nekünk. Márpedig mikor remegő kézzel, kiguvadt szemekkel nézi az ember az árfolyam alakulását, akkor bizony a tévedés veszélye fokozottan fenn áll. Tehát megvolt a platf  orm, megnyitottuk a számlát, és eljött végre történelmi pillanat, megkezdtük az éles kereskedést, az amerikai tőzsdén. Rákattintottunk életünk első kötésére, és izgatottan vártuk, hogy az árfolyam az általunk várt kedvező irányba változzon. Persze, az miért ne(?), az ellenkező irányba indult. Az ostoba. Nem tudta, mit tanítottak nekünk a tanfolyamon. Vesztés. ( Igaz csak keveset.) Utólag elemezve nem értettük, mire alapozva gondoltuk, hogy arra megy majd az árfolyam. Minden amellett szólt ( a tanult módszerek is) hogy nem jól tippeltünk. Na, de minden kezdet nehéz. Lelkesen kötögettünk és örültünk ill. szomorkodtunk (kicsit többször) a sikeres vagy éppen vesztes pozíciónak. Gyorsan rájöttünk mi a hátránya, ha az ember csak kevés pénzzel tőzsdézik. Egy minimális rendelkezésre álló pénz alatt, a bróker cégek nem engedélyezik a daytradelést.(Ugyanazt a részvényt megvenni, és eladni ugyanazon a napon) Ez minket nagyon hátrányosan érintett, mivel a demo számlán virtuális pénzzel kidolgozott, és nagyon jó eredményeket adó stratégiánk, mint kiderült csak daytrade esetén működött jól. A napon túli kereskedést, pedig szinte lehetetlenné tette az a tény, hogy közben kitört a gazdasági válság. A világ tőzsdéi megőrültek. A tőzsdei mozgások ellentmondtak minden tanult technikai, és fundamentális elemzésnek. Idegesen, minden törvényszerűséget nélkülözve ugráltak. Egyik nap minden részvény az egekbe emelkedett, a másik nap meg mindegyik csökkent. Ez a balszerencse. Azt a rutinos tőzsdézők, brókerek sem tudták igazán kezelni. Kivéve persze azokat, akik, (a nagyon nagyok) irányítani tudták, vagy éppen előidézői voltak az ideges változásoknak. Valamikor, ettől az időponttól, új időszámítás kezdődött a tőzsdéző életemben. Végleg leszámoltam a romantikus, gyors, és könnyű meggazdagodás álmával. Rádöbbentem itt csak sok-sok tanulással, gyakorlással idegtépő izgalmakkal, és nagyon sok önfegyelemmel lehet sikert elérni. Na meg persze egy kis (vagy sok?) szerencse sem árt. Erről majd a következő irományomban olvashattok...
|
|
Siker -
Cikkek
|
|
2010. augusztus 22. vasárnap, 05:57 |
A" Ki tudja mi a célom ?" első részét itt olvashatod. Kedvenc íróm, Maxwell Maltz - akitől már itt is sokat idéztem, - írta egy könyvében: „Az agy és az idegrendszer egy csodálatos és bonyolult célkövető mechanizmust testesít meg, egyfajta beépített automatikus vezérlő rendszert, amely, ha érted dolgozik, akkor sikermechanizmusként, ha ellened, akkor kudarcmechanizmusként működik, mégpedig aszerint, hogy Te hogyan működteted, milyen célokat jelölsz ki számára.” Szeretnék még egy történetet elmesélni, amely szintén az ismeretségi körömben történt. Jó pár évvel ezelőtt, barátainknak el kellett adniuk otthonukat, mert rosszul sikerült vállalkozásuk anyagi terheit csak így tudták csökkenteni. Egy szép kertes négylakásos társasházból, gyerekeikkel felköltöztek egy lakótelep 6. emeletére. A bő negyvenes asszony, aki egész életét abban a kertes házban élte le, sehogyan se tudott megbarátkozni a helyzettel. Nem volt számára elegendő tér, furcsa volt, hogy szomszédok nem is köszönnek egymásnak, arról már nem is beszélve, hogy a játszótérre sem igen merte a gyerekeit egyedül leengedni. Esténként kiült az erkélyen lévő mélyhűtőláda (mert az máshova nem fért el) tetejére, és folyamatosan arról ábrándozott, hogy innen elköltözik. Esélyük sem volt a költözésre, hiába dolgoztak mindketten, mert ez éppen akkor történt, amikor az ingatlan árak száguldottak fölfelé. A második lakótelepen töltött év nyarán az asszony rávette a férjét, hogy kezdjenek házat keresni. Elment a bankokba, hogy megtudja kaphatnak-e kölcsönt. A bankokban azt mondták, hogy néhány milliót esetleg kaphatnak, jó pár kezes bevonásával.  A lakótelepen töltött második év végén találtak egy házat egy külső kerületben, ami ugyan nem olyan volt, amilyet szerettek volna, de hát mégis átalakítható, és tenyérnyi kert is volt hozzá. A férfi – mérnök ember lévén – rögtön átalakítási tervet készített, amit kifüggesztett a konyhába, hogy minden pillanatban álmaik otthonát nézegethessék. A „bárhova, csak el innen” mechanizmus beindult, de nagyon gyorsan kiderült, hogy sok millióval kevesebb pénz jön csak össze. Eltelt a nyár, az ősz, és a tél egy része is, amikor a férj kitalálta, hogy új rajzot készít, mert az átalakítandó házról úgyis lekéstek, akkor meg miért ne olyan függjön a konyhában, amilyet tényleg szeretnének.Elkészült az álomház vázlata, kiakasztották a másik mellé. Az új ház rajza egy skicc volt, egy egyáltalán nem átlagos házról. Az események innen turbó sebességre kapcsoltak. A kép kiakasztása január közepén történt, február közepén lefoglalóztak egy olyan házat, ami szinte teljesen olyan volt, mint a rajzon, és egészen pontosan háromszor annyiba került, mint amit egy évvel azelőtt nem tudtak megvenni. Az már csak hab a tortán, hogy aznap hozta a foglalót a lakótelepi lakásukra a vevő, amikor megkapták a levelet a banktól, hogy a hitelüket elutasították. Nem részletezem tovább, mégis lett happyend, július elsején költöztek. ( és persze, hogy az OTP adta hozzá a hitelt ) Kielemezve a történteket, ha nincs az az első ház, az első rajz a konyhafalon, valószínűleg még ma is a mélyhűtőláda tetején ücsörögne a nő. Olyan elképesztően reménytelen volt a helyzetük, hogy az egyetlen reménysugár az a rajz volt, amit minden nap, ha kellett, ha nem, megnézett, minden látogatójuknak megmutatott. Ezzel szinte tapintható közelségbe hozta a házvásárlást. Mindkettőjük tudatába mélyen bevésődött, hogy kell az a ház.Vajon véletlen volt-e, hogy a nő, ablakpucolás közben, az újságpapíron elolvasta a lakáshirdetéseket? Véletlen volt-e, hogy akadt egy olyan ingatlanközvetítő, aki hajlandó volt megadni a címét a hirdetett ingatlannak, mert az asszony az elmondás alapján, abban a pillanatban meg akarta nézni? Miért, vannak véletlenek?  Valószínűleg vakmerőség volt a nélkül leelőlegezni a házat, hogy tudta volna, hogy az OTP biztosan ad-e nekik hitelt. De minek nevezzük, hogy az asszony pont aznap este adta el azt a lakást, amiben 3 gyerekükkel éltek, - és akkor már hónapok óta eredménytelenül hirdettek - , amikor az OTP levélben megírta, hogy nem kíván nekik hitelt nyújtani? Gyakorlatilag minden hidat felégettek maguk mögött. Olyan mélyen hitték, hogy meg tudják csinálni. Nem, semmi sem volt véletlen! Ha az embernek célja van, azt el tudja képzelni, olyan részletességgel, mintha már el is érte volna, van hite, hogy eléri, mindent megtesz, hogy elérje, és nem tántorítja vissza semmilyen akadály, akkor el is fogja érni. Sokszor azt látom, hogy sokaknál (persze nálam is) a teremtés folyamatából valamelyik lépés kimarad.Például nem tudom pontosan mi a célom. Sokszor inkább azt tudom, mit nem akarok, mintsem, hogy mit akarok. Így nehéz bármit elérni. De az is baj, hogy valahogy –nem találok rá jobb szót – gyengén akarom, nem mindenáron, nem tűzön-vízen keresztül. A gyenge akarás nem lendít át az akadályokon, folyton falakba ütközöm. Nincs elég hitem, hogy el tudom érni a célom. Végül, talán a szerintem a legnagyobb hiba, a sült galamb effektus, mármint az arra való várakozás. Ugyanis a sült galamb az jön időnként , csak ahhoz, hogy le tudjuk nyelni, legalább akkorára kell tátani a szánkat, a mekkora a galamb. Komolyra (?) fordítva a szót, legalább egy lottószelvényt venni kell, ha az ember a lottó 5-öst tűzi ki célnak! Következő részben a kudarcmechanizmust, sikermechanizmusra váltó"kapcsoló" beállításáról lesz szó.
|
|
Kicsorbult szerszámaink -
Tőzsde
|
|
2010. augusztus 16. hétfő, 07:14 |
A Kalandjaim a tőzsdén első részét itt,a második részét itt tudod elolvasni.
Tőzsdei kalandozásaimnak és meggazdagodási reményeimnek az internet fejlődése adott új lendületet. A számítástechnika, és az internet terjedésével a bróker cégek úgy gondolták, hogy lehetővé teszik az általam „ mini befektető”- nek nevezett tőzsdézők számára is a tőzsdézést. A „mini befektető” megnevezést alatt azt értem, hogy egyrészt mini a pénz mennyisége, ami rendelkezésére áll a tőzsdei ügyletekhez, másrész - tisztelet a nagyon kevés kivételnek - minimális az ismerete is, ami az eredményes tőzsdézéshez szükséges. Először angol nyelvű web oldalakon találkozhatott az ember olyan lehetőséggel, brókercégekkel, hogy aránylag kis befektetéssel közvetlenül a saját számítógépéről tőzsdézhetett. Na, ezt végre tényleg nekem találták ki, gondoltam, végre itt a Kánaán. Szerencsére ezeken az oldalakon, mivel, mint szó volt róla a miniknek készült, meglehetősen sok segédanyag, tananyag található a tőzsdei alapismeretekről. Tehát lehetett ismerkedni az addig ismeretlen fogalmakkal, pl. részvény, deviza (ezek talán még nem volt annyira ismeretlen), de az hogy short, long, forex, opció, árutőzsde, cfd, index stb. bizony nagyon újnak tűnt számomra. Mind ez a sok-sok ismeret, amit a netről próbáltam összeszedni, arra volt jó, hogy rájöjjek, nagyon sokat kell tanulnom ahhoz, hogy egyáltalán el tudjam dönteni, mivel is akarok kereskedni, milyen stratégiával, stb.  Dolgomat nehezítette, hogy ezen ismeretanyagok többsége angol nyelven íródott és sajnos ez irányú tudásom kissé hiányos. Kezdtem keresgélni a magyar nyelvű szakkönyveket, oldalakat, amelyek néhány év alatt a fénysebességével vetekedő gyorsasággal szaporodtak. Ezt határozottan jó jelnek gondoltam. Hab volt a tortán, hogy találkoztam valakivel, aki hozzám hasonlóan nagy érdeklődést mutatott a tőzsde iránt, hasonlóan kevés pénzzel és ismerettel, mint amivel én rendelkeztem. Ráadásul ő egy nálam lényegesen nagyobb kockázatvállalási képességgel és bátorsággal rendelkező alkat. Ez imponált. Ettől kezdve együtt, vállvetve indultunk a világ tőzsdéinek meghódítására. Olvastam egy újsághirdetést, hogy nyílt tőzsdei nap keretében lehet ismerkedni a tőzsde világával. Mivel én nem tudtam elmenni a meghirdetett időpontra a társam ment el és számolt be nekem a meglehetősen kedvező tapasztalatairól. Tulajdonképpen egy tanfolyamot szervező vállalkozás tanulókat toborzó nyílt napja volt az esemény, de el kell ismernem meglehetősen jól, csinálták. Jelentkeztünk is azonnal a 10 szombatunkat lekötő tanfolyamra nem kevés tanfolyami díj ellenében. Az oktatásnak voltak hibái: nagyon jól indult, tetszett az első előadásnap, bár a kb. 8 óra időtartam, két minimális pisi szünettel meglehetősen kemény volt, de gondoltam legalább kapunk a pénzünkért valamit. Aztán kicsit kezdetem elégedetlen lenni. A korlátozottnak hirdetett létszám ellenére a második alkalommal már dupla (több száz) annyian voltunk, ami a harmadik szombatra odafejlődött, hogy magunknak kellett széket cipelni egy emelettel lejebről, ha ülni akartunk. Néha úgy tűnt mintha az előadó csak azért beszélne, hogy kitöltse a megadott időtartamot. Azt ígérték, hogy már kb. 300 ezer forinttal lehet számlát nyitni és eredményesen kereskedni. Ez a tanfolyam végére kb. 5-10 ezer dollárra változott. . Mindezek ellenére el kell ismerni nagyon sokat lehetett tanulni, bár végig az volt az érzésünk, hogy az előadó, oktatásszervezőnek zseniális, de csak néhány leckével jár előttünk, a tőzsdézés rögös útján. Csak akkor tűnt fel nekünk például, mikor már néhány alapfogalommal tisztába jöttünk, hogy a lehető legfeleslegesebb dolog szombatra tenni a tanórákat, mert így a szerencsétlen hallgató még véletlenül se láthat egy élőben, az orra előtt megkötött tőzsdei ügyletet, hiszen minden tőzsde zárva van. De persze újabb pénzért, egy újabb napon, 1 órában láthatja a „mestert alkotás közben”. Vettünk nagyon jó könyveket is, így az alapfogalmakon kívül megismertük a fundamentális, a technikai elemzéseket. Gyakorolhattunk több internetes platformon, ahol a technikai elemzést és a gyakorlati kereskedés alapjait is megismerhettük (otthon), demo számlákon. Egész tanfolyam alatt és utána, a következő tanfolyamok során is, egy dolgot nem értettem: Ha valaki ilyen zseniális tőzsdei szakember, mit amilyennek a tanfolyamok előadói beállították magukat, akkor miért pazarolják a drága idejüket oktatásra, ahelyett hogy a tőzsdén szaporítanák a vagyonukat és élveznék annak eredményét. Ma már tudom a választ, de erről majd később. Nyitottunk , társaimmal közösen egy éles számlát – nem a tanfolyam által ajánlott brókercégnél, mert egy új ismerős révén találtunk közben egy jobbat - ahol elkezdhettük a kereskedést. Úgy gondoltuk a tanultak alapján részvényekkel fogunk kereskedni. Első éles kereskedéseink mikéntjét és eredményeiről legközelebb számolok majd be.
|
|
Kicsorbult szerszámaink -
Csalók
|
|
2010. augusztus 07. szombat, 12:53 |
Elnézést kérek mindenkitől, aki a Sikerkovácsoktól pozitív kicsengésű, buzdító hangú írásokat vár, amikor az oldalt terveztük mi is ilyenekre gondoltunk. Azonban az élet hozta elénk a témát, és nem tudunk szó nélkül elmenni mellette. Végül is, ha valaki azt a célt tűzi ki maga elé, hogy becsapja embertársait, és ezt a célt eléri, még akkor is jól csinál valamit, ha az egyébként aljasság.
Tehát a recept:
Ha ezzel mind megvolnál, akkor már más feladatod nincs, mint kiállítani a számlát, persze csak interneten, egy e-mailban, csatolva. Mindenképp írd oda, hogy ez így teljesen hivatalos! Nem kell sok pénzt kérned, elégedj meg ingatlanonként, és havonta 10-20.000.- Ft-al.
Ha valaki reklamálni merészelne, akkor –bármilyen sértő, felháborodott levelet ír- Te csak válaszold nyugodtan, hogy minden benne van a Felhasználási feltételekben.
 Csak még egy fortély a legvégére:
Ne lehessen felmondani a hirdetést addig, amíg az az elvetemült hirdető ki nem fizeti a számládat! De ha kifizette is, küldj egy újabb számlát, hiszen biztosan telt el idő a számlakibocsátás és a befizetés között, és az azért ugye „Neked se vót ingyért!”
Íme, egy biztos" sikerrecept."
Lehet, hogy kicsit paranoiás vagyok, de mostanában sokszor érzem azt, hogy finoman fogalmazva is hülyének néznek.
A Fogyasztóvédelmi Fórum panaszfala tele van ilyen és ehhez hasonló próbálkozásokkal.
Az interneten rengeteg ingyenes hirdetési lehetőség van.
Az Ingatlanbazár sem nem szebb, sem nem jobb ,mint a többi. Ki hallott már olyat, hogy addig hirdetik az ingatlanomat, amíg ki nem fizetem a hirdetés árát. Vagy ha, az Ingatlanbazárral szerződök, akkor miért az Ingatlandepo-tól kapok levelet?
Ha ez nem az én átverésemre csinálták, akkor a fizetős időszak előtt miért nem kérdezték meg, hogy akarok-e a továbbiakban fizetni azért, hogy náluk is fönt legyen a hirdetésem.
Lenne még néhány kérdésem a cég vezetőjéhez, amit a bíróságon fel is fogok tenni.
De vajon hány ember gondolja úgy, hogy nem fog bírósághoz fordulni néhány tízezer forintért? Biztos sok, mert jól megy a cégnek. Most is mennek a fizetett hirdetései, így biztos, hogy sokan rákattintanak majd.
Tudom, hogy számít a pénz. Mindenki azt mondja, hogy a mai világban a siker egyetlen mérőeszköze. Én szerintem viszont nem mindegy, hogy milyen úton jut hozzá az ember. Remélem, hogy ez után a kis kitérő után, további írásainkban hasznosabb „siker recepteket” is fogunk tudni adni!
|
|
Kicsorbult szerszámaink -
Tőzsde
|
|
2010. augusztus 01. vasárnap, 21:08 |
(A Kalandjaim a tőzsdén első részét itt , harmadik részét pedig itt olvashatod!) Folytatva az előző irományom gondolatait, tőzsdei próbálkozásaim a következőképpen alakultak. Volt tőzsde, sőt volt részvényem (kemény százezer forint értékben), tehát terveim szerint minden akadály elhárult a meggazdagodásom útjából. Gondoltam én…. Lelkesen figyelni kezdetem a Matáv részvények árfolyamát. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy szépen emelkedik. Volt, hogy a jegyzési ár közel duplájára emelkedett. Elérkezett az én időm. Realizálom az eredményt, amit a zseniálisan kiválasztott részvény értékének növekedése révén értem el. (A zseniális részvényválasztásról csak annyit, hogy amikor pénzem volt, éppen a Matáv részvényt lehetett jegyezni, ezért azt vetem.) Szóval el kell adnom a részvényeimet, hogy nyereségre tegyek szert. Hogyan is történik ez? Hol, kinek mennyiért tudom eladni? Ezek a kérdések eddig nem merültek fel, bennem, mert nem volt rá eddig szükségem. Kezdtem tájékozódni. Kiderült ez nem úgy működik, hogy én besétálok a tőzsdére és keresek egy vevőt, hanem kell egy brókercég, aki a részvények adására és vételére jogosul a Budapesti Értéktőzsdén. Volt is ilyen, nem is kevés, de mint kiderült mindegyik (mivel „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen”) csak jutalék fejében hajlandó az én tranzakcióimat végrehajtani. A tranzakció értékének valahány százalékát kérik, de ha ez nem ér el egy minimumot, akkor egy fix összeget kérnek szolgálataikért. Szoroztam osztottam és kiderült, hogy többe kerül a leves mint a hús. Szóval a brókercég jutaléka magasabb, mint az a kevés haszon, amit én kevéske részvényem eladásából realizálni tudnék. Két út állt előttem, vagy több tízszeresére növelem a részvénybe fektetett, ill. a tőzsdén forgatott pénzem, vagy valamilyen más kereskedési stílus után nézek. Én az első megoldásra gondoltam, de mikor a családi tanács elé vittem javaslatom, majdnem orvost hívtak. Így erről lemondtam. A másodikra hirtelen nem volt ötletem, ezért hosszabb időre el is ment a kedvem a tőzsdén történő meggazdagodástól. Maradt a befektetett pénzem ott ahol volt. Néha kezelési költséget számláztak ki az értékszámla vezetési díj fejében, de szerencsére az osztalékok általában fedezték a költségeimet. Így egy helyben topogtam. Természetesen tudtam, ez csak átmeneti állapot, mivel elég önfejű révén nem adtam fel, bár a megoldásra nem volt ötletem. Évek jöttek, évek mentek és nem változott semmi. Aztán egyszer csak valami reménysugár gyulladt és újra lendületbe jöttem. Erről azonban majd a következőkben írok.....( A Kalandjaim a tőzsdén 3.részét itt olvashatod!) |
|
Lélekmelegítő -
Cikkek
|
|
2010. július 25. vasárnap, 14:45 |
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem, megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi helyre kell mennem" "Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet." Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra, és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak-e ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" Az idős, hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském" Aztán megkérte a fiút, hogy várjon itt öt percet, amíg Ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba. Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Jézuska elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán Jézuska tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt. "Nem, Jézuska nem viheti oda neki, ahol most Ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így "odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy. " A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Jóistenhez ment, hogy vele legyen.” "Apa azt mondja, hogy Anya is el fog menni Jóistenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz." Mutatott nekem egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta : "És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni." "Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?" Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is. A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Jóistent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. "Meghallgatott!" "Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni a Jóistentől". "De Ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, az anyukám nagyon szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.  Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felépülni a kómából, amibe esett. Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal az után, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így elbúcsúzhattak utoljára Tőle a temetés előtt. Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval együtt, s a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Azt a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle. |
|
Kicsorbult szerszámaink -
Tőzsde
|
|
2010. július 18. vasárnap, 20:23 |
Majdnem úgy kezdtem az írásom, hogy kudarcaim a tőzsdén, de aztán gyorsan átírtam a kudarc szót. Remélem a sorozat végére kiderül miért.
Most amikor elkezdem írni visszaemlékezéseimet a napi hírek szerint a tőzsde szárnyal. Én nem annyira, sőt… de ha meggondolom talán mégsem… pontosabban kb. egy-két hete nagyon pocsékul éreztem magam, de most már javulok.
Talán még egy darabig szaporítom a tőzsdézők hazánkban is egyre növekvő táborát. Addig is míg ez eldől leírom eddigi kalandjaim. Szerintem tanulságos, amit igazán azok értenek majd akik próbálkoztak hasonlóval.
Kicsit talán messziről kezdem, de így jobban érthető a folyamat, az út amelyen idejutottam.
Már kora ifjúságom idején (nem ma volt) érdekelt a tőzsde világa. Akkor még romantikus olvasmányaimban olvastam „aranyemberekről ” akiknek minden sikerült és gyorsan gazdagodtak a tőzsdén. Úgy gondoltam ezt nekem is meg kell tennem, nem nagy ügy.
Később kiderült néhány kisebb akadálya van a dolognak. Pl. egy fityingem sincs amit befektethetnék, de ez nem tűnt olyan nagy problémának, mivel akkor még tőzsde sem volt Magyarországon.
Később alapvetően változott a helyzet. Megjelent nálunk is a tőzsde. Pártunk és kormányunk döntése következtében kinyitott a Budapesti Értéktőzsde. Kicsit még csak olyan kicsi tőzsdécske volt, de már legalább annak hívták. Egy gondom még mindig maradt. Pénzem továbbra sem volt. És sajnos ez még az amolyan szocialista tőzsdézésnek is fontos és elengedhetetlen része.
Szerencsére az élet és a fejlődés nem állt meg. Családi házunk építése során, a csillagok szerencsés állása következtében, egybeesett a MATÁV részvények jegyzési ideje és az építkezésünkhöz használt építőanyag ÁFA visszaigénylése. (Igen akkor még a magán építkezés után is lehetett ÁFA-t visszaigényelni, nem kellett mindenféle számla trükköt bevezetni e célból.)
Az akkor kb. 8-10 éves fiam is győzködött engem, hogy tőzsdéznünk kellene. Biciklire kellett neki a pénz és valami filmben látta, hogy ilyen módon gyorsan lehet sokat keresni. Így aztán közös erővel kiharcoltuk nejem beleegyezését és kemény százezer forintért MATÁV részvényt vegyünk. (Ez akkor még többet ért mint ma.)
Úgy gondoltam most már semmi sem mentheti meg a világ tőzsdéit tőlem, itt a gazdagság ideje.
Kiderült, ez nem teljesen így van.
A következő részben majd ezt részletezem.
A Kalandjaim a tőzsdén 2.részét itt,a 3.részét itt tudod elolvasni.
|
|
Siker -
Cikkek
|
|
2010. július 11. vasárnap, 19:01 |
Nyilván erre az a válasz, hogy én, ki más!
Csakhogy az esetek többségében ez nem így van. Egy-egy undok,fáradt nap után végiggondolva a nap történéseit bennem gyakran felmerül, hogy tényleg azért csináltam , amit csináltam, mert én akartam,vagy pedig valaki más mondta meg,hogy mit is csináljak.
Tényleg, mire is gondoltam egész nap?
Arra gondoltam, amit szeretnék elérni, megvalósítani, vagy pedig a szokásos „ a gyerekek, - jaj csak nehogy bajuk essék -, sárga csekk –már megint ki kell fizetni valamit - , -a fenébe is már megint nem tudom ez, vagy az hogyan legyen -” szentháromság jegyében telt a nap.
Amikor az ember gödörben van nagyon nehéz pozitívnak lenni.
Egy barátnőm mesélte túl 2 váláson, illúziók nélkül, hogy hihetetlen élményben volt része a minap.
Olvasott egy cikket a Nők lapja könyvajánlójában úgy jó 2 évvel korábban, ahol a szerelmespár hölgytagja egy szállodai szobában kedvesét várva, több mint száz bolondos és komoly kívánságot fogalmazott meg , hogy mit is szeretne csinálni szerelmével együtt.
Egy hosszú kívánságlista kerekedett belőle.
Volt olyan kívánság, hogy együtt kiflicsücsköt eszegetni, vagy vasalót kihajigálni az ablakon, szintén együtt. De volt komolyabb kívánság is, hogy elmenni New Yorkba, vagy megnézni valami szép kiállítást. Barátnőm kedvet kapott, hogy írjon valami hasonlót, mert éppen kibontakozóban volt egy új kapcsolata,néhány perc alatt vagy 150 bohókás és komoly kívánságot fogalmazott meg , hogy mit is csinálna szívesen legújabb „áldozatával”. Elég sok olyan kívánság volt a listán,aminek megvalósulására semmi esélye sem volt.
Néhány nappal ezelőtt a kezébe került az iromány.
Megdöbbenve látta, hogy miközben zöld filctollal kihúzogatta a megvalósult álmokat, hogy gyakorlatilag az egész papír bezöldült.
A kívánságok 98%-a teljesült, és a maradék nagy része is folyamatban volt.
Most jöhetne konklúzióként, hogy „na tessék, íme a leírt célok ereje!”, de én mást mondok.
Azt hiszem, hogy a barátnőm, amikor a lista készült, egy nagyon laza állapotban volt. (és nem az alkohol miatt : ) ).
Megadta az utasításokat az agyának, hogy mit is szeretne elérni, és az rögtön neki s látott a terv kivitelezésének.
Gondolom, semmi újat nem mondok azzal, hogyha azt mondom, hogy az agyad programozható. Viszont van egy rossz hírem, ha Te nem programozod, akkor programozza más helyetted!
Például, amikor este fáradtan a TV előtt ülsz, és ellazulsz, ha akarod, ha nem kapsz egy adag reklám programot.
Amerikában csináltak egy kísérletet, mozifilmek alatt coca-cola és pattogatott kukoricaevésre szólították fel a nézőket. Az egyikből 17%-al, a másikból 56%-al több fogyott a szünetben, mint egyébként.(ezt a reklámozást azóta már betiltották, szerencsére)
Van tehát választás, Te csinálod a programot Magad számára, vagy más.
Van célod, vagy másnak a céljait valósítod meg?
Kormányos vagy, vagy matróz?
Légy szíves írd le a véleményed a dologról, és pozitív példákat is szívesen olvasnánk!
A témát folytatjuk!
|
|
